Kiotóban nem gyakori vendég a hó. Télen egy, esetleg két napra van esély, akkor is leginkább reggel – a déli napsugarak nyomán hamar elillan a varázs.
Nem lehet megjósolni sem, hogy mikor érkezik. Mindig többször ígérik, mint ahányszor valójában megtörténik. És ha el is kezd esni a hó, öt perc múlva már lehet, hogy ragyogó napsütés van.
Most hajnalban indult a havazás, próbára téve a boltosokat, akik nyitás előtt, hol öltönyben, hol kimonóban, de mindenképp rohamtempóban tisztították az utcákat. 
Ha napfelkelte, akkor a Kiotót kettészelő Kamo folyó partja mindig szerencsés választás. 
És a folyóparttól csak pár lépés, hogy régi, tradicionális házak között találjuk magunkat a gésanegyed szélén, és meglessük a küzdelmet a hó és a hagyományos szandál+zokni párosítás között.
Innen folytatódik az út Gionba, ahol napfelkelte után még alig járnak az emberek. Csend van és nyugalom, még alszik a város.
A következő állomás a Kiyomizu templom bejárata. Az emberek vagy az Aranypavilonhoz vagy ide jönnek el hóeséskor.
