– SzR
A napokban kérdeztem az FB oldalunkon, hogy szerintetek mi lehet az alábbi épület funkciója?
Írtátok válasznak, hogy reptér, kormányhivatal, könyvtár, vasútállomás várója, bevásárlóközpont stb. Teljesen jó tipp mindegyik, hiszen nem feltétlen ez a kép él bennünk egy kórház központi csarnokáról, amit azért többen eltaláltak, sőt, volt aki meg is fordult itt: ez a Kiotói Egyetem kórháza.
A fenti tetőrész beengedni a napfényt, de be is lehet árnyékolni, amit a nyár végi látogatásunk során meg is tettek, egyszercsak a helyükre húzódtak az automata árnyékolók.
De nézzük csak, hogyan is néz ki itt egy kórházi folyamat, mi minden történik?
Először is Japánban olyan a rendszer, hogy az emberek először általában kisebb klinikákat keresnek fel (ez lehet akár csak egyetlen orvos rendelője, pl. fül-orr-gégész), és ha azon a szinten nem sikerül megoldani, akkor egy beutalóval továbbküldenek a kórház járóbeteg részére. Ide már időpontra érkezik az ember, reggel/délelőtt.
Első lépés a regisztráció, a helyi TB kártya bemutatása, majd kiállítják a kórház plasztikkártyáját, rajta az adott kórházban érvényes azonosítónnkal. Ha valaki különféle kórházakba/klinikába jár, bizony lehet otthon sok-sok ilyen kártyája!
Ebben a kórházban a kártya mellé jár egy “kütyü”, nevezzük távirányítónak 😃 Mert innentől kezdve ő berreg nekünk, amikor sorra kerülünk és kiírja, hogy melyik szobába menjünk be (nem jön ki a nővér kiabálva, hogy Kovácsné… legfeljebb ha hiába várják az illetőt). Valamint van rajta térkép, segélyhívó, és ha több osztályt kell bejárni, akkor mindig az aktuális recepción beállítják nekünk, a végén pedig ezzel fizetünk.
Megérkezve az osztályra, mindenhol van recepció, ott kell bejelentkezni, leadni a papírjainkat stb. Ha eltévednénk, akkor is segítenek 😅 Mivel hatalmas épület, ezért tényleg kell a térkép, valamint a színkódos folyosók is segítenek.
Amikor mi jövünk, akkor szól a távirányítónk és kiírja, hogy hányas szobában várnak. Biztosan tudjátok, hogy Japánban főleg tolóajtók vannak, hát a kórházakban is 😊 Belépve a rendelőben mindig van egy kijelölt hely a csomagjainknak és leültetnek egyeztetésre. Addigra már a korábban leadott papírjaink ott vannak (pontosabban beszkennelve a monitoron láthatóak), és a korábbi helyi vizsgálatok, labor, röntgen stb. is kéznél van.
Ital- és kávéautomaták szép számmal vannak, és a mellékhelyiségek állapota sem hagy kívánnivalót maga után.
Ha további vizsgálatok is szükségesek, akkor elküldenek azokra az osztályokra, kapunk térképet, hogy mi hol van, milyen sorrendben menjünk stb. Például a vérvételen 8-10 fülke működött egy nagyobb teremben, pillanatok alatt végeztek az emberek. Ugyanez a röntgennél, 8 röntgenszoba és 4 CT van ebben a kórházban!
Ha mindennel végeztünk, akkor a fenti képen lévő központi csarnokba térünk vissza, betesszük a kórházi kártyánkat az automatába és jelezzük, hogy végeztünk. Kis távirányítónk máris aktiválja magát, hogy akkor melyik ablakhoz menjünk, ahol átnézik, hogy minden papírunk megvan-e, majd mehetünk egy másik automatához fizetni.
A japán társadalombiztosítás a kezelések 70%-át fizeti, 30%-ot pedig az ügyfél. Direkt ügyfelet írok, mert nem “betegként” kezelik az embert, sokkal inkább ügyfélnek érezhetjük magunkat.
Még néhány kép a kórház életéből:
